Reinberger Mirabelle Mercedes Író, képzőművész
Reinberger Mirabelle Mercedes
Fiatal, kortárs író és képzőművész.
Öt éves kora óta ír és alkot.
Többek között művészettörténetet, filozófiát és esztétikát hallgatott, élt Európa több
nagyvárosában. Főként regényeket és verseket ír, valamint fotóművészeti alkotásokat, szobrokat és installációkat készít.
Képzőművészeti alkotásaihoz főleg kirakati bábukat és tükröket használ, szeret meghökkentő,
szürreális és különleges elemekkel élni, műveivel elgondolkodtatni, nem mindennapi érzelmeket kiváltani.
Írásaiban fő témái az emberi lélek, az útkeresés, a szerelem, a szenvedély, az emberi és érzelmi kapcsolatok.
Önéletrajzi ihletésű regényét, A porcelánbaba címmel 2021 és 2023 között írta meg, és 2025-ben jelent meg.
Művészi mottója, Klee-t idézve: "A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz."
Szabadidejében szeret utazni, múzeumba, színházba és koncertre járni, leginkább komolyzenét,
jazzt és francia sanzonokat hallgat. Adrenalinfüggő, szereti a sebességet és a magasságot, és imád repülni. Legszívesebben sosem aludna, szereti a kalandokat, új helyeket felfedezni, és táncolni.
ENFP, 96%-os jobb agyféltekés művész, ha három szóban kellene meghatároznia magát, akkor azt mondaná magáról, hogy fatalista, hedonista és szentimentális.
Szereti a spontán dolgokat és a meglepetéseket, kíváncsi, szenvedélyes, idealista jellemnek tartja magát, szeret új helyeket felfedezni és új embereket megismerni. Kedvence az indiai konyha, és nem tudná elképzelni az életét kávé nélkül.
Nagy álma egy loft műteremlakás, és hogy egyszer körbeutazza a Földet.
Irodalmi munkássága:
A tükörben: Marilyn Monroe, regény, 2015
Ártatlan vagyok, regény, 2020
A porcelánbaba, önéletrajzi ihletésű regény, 2025
Kötéltánc, verseskötet, 2025
Gyönyörű és védtelen, verseskötet, 2025
A szépség és a szerelem, verseskötet, 2025
Dolls, képzőművészeti album, 2025
Light and motion, képzőművészeti album, 2026
Tudni akarom, regény, 2026
Útvesztő, verseskötet, 2026
Szofi szeretői, színdarab, forgatókönyv, 2026
Az utolsó rózsa, regény, 2026
Idézetek írásaiból:
"Olyan hatást vált ki a férfiakból, amit fel sem fog. A belőle áradó vonzerő és szexualitás magába szippant mindenkit, aki csak a közelében van.
Gyönyörű, kívánatos ás addiktív."
"Engem mániákusan szeretnek a férfiak."
"Azt mondják, a nyomor megkeményít. De szerintem inkább őszintévé tesz. Miután éheztél, már nem látod értelmét a hazugságoknak."
"Megdörren az ég odakint.
Azt hiszem, ez a nyár minden eddiginél esősebb lesz.
Azt hiszem, minden esélyem elmossa a menekülésre.
Mozartra, Modiglianira, Van Gogh-ra, és Chopinre gondolok.
Nekik csak egy pillanat adatott, harmincegynéhány év, még szinte el sem kezdték az életet, máris véget ért a számukra.
Franz Marc, Boris Vian, és Csehov… És a többiek, a tragikusan fiatalon elhunyt géniuszok, aki még a negyvenet sem érték meg"
"Ahogy megpillantalak a mélyen kivágott, rövid, testhez simuló fekete koktélruhádban, tátva marad a szám. Most nem megszeppent kislány vagy, és nem is különc kis művész, most díva vagy, az én szexi kis dívám."
"Sok mindenen keresztülmentem életemben. Tudom, milyen érzés feszengve kiszámolni a kasszánál az aprót zsemlére és felvágottra, tudom, milyen érzés, ha az ember a földön fekszik és rugdossák, tudom, milyen érzés kétségbeesetten menekülni az éjszakában, tudom, milyen érzés a fájdalom, és a félelem, de ha mindezt nem tudnám, alkotni sem tudnék.
És nekem alkotnom kell.
Ad astra per asperas.
Azokra, akik mindezt nem tudják, száz év múlva senki sem fog emlékezni. Az alkotásaik nem többek holmi dekorációknál. Nincs bennük semmi forradalmi, semmi eredeti.
Én viszont halhatatlan leszek."
"Úgy tart itt magánál, mint valami dísztárgyat, amit néha elővesz az elzárt vitrinből, megcsodál, körüljár, végigtapogat, aztán gondosan visszazár a helyére."
"Bárhol jár, fény kíséri, bámulnak és mosolyognak rá, tudni akarják, ki ő, és ha elment, emlékeznek rá. Nem láttam még senkit, aki ekkora hatással lenne az emberekre, mint ő"
"A műalkotásaid rendkívül modernek, és te magad is rejtély vagy… Meg akarlak fejteni."
"Űrt hagysz az emberekben, amikor elmész, porcelánba. Pótolhatatlan űrt..."
"Nem, ő nem érez lelkiismeret-furdalást, sem kételyt. De miért is érezne? Csak a jók vívódnak azon, hogy amit tesznek, jó-e vagy sem."
"Meghatottan bámulom, ahogy a süteményespultnál ágaskodik, mert kicsi és éhes.
Ő maga is sütemény, a legédesebb a világon."
"Nézem azt a bájos arcocskáját, azt a bájos frufruját, lesem, ahogy a fánkért nyúl, a puha, rózsaszín pulcsijában, és elolvadok, mindenki elolvad, aki ránéz, ő megolvasztja a leghidegebb szívet is.
Igazi ajándék ő nekem az élettől, váratlan ajándék, jövőm és minden reményem.
És akkor megszólal… A hangja afrodiziákum. Édes, vágykeltő. Báj és bűntelenség."
"Tudom, mit érzel most, édes kicsi porcelánbabám. Megrémültél attól, hogy hirtelen valóra vált a legféltettebb álmod, suttogom magamban. De hidd el, nálam jó helyen vagy, édes kis porcelánbaba."
"Itt áll velem szemben, lángoló szemekkel bámul rám, az ajkai akaratosan megfeszülnek, és egyfolytában azt hajtogatja, hogy ő csak jót akar nekem. De rossz eszközökkel nem lehet jó célt szolgálni."
"A kést nézem a kezében.
Olyan hatalmas a pengéje… Mozartra, Modiglianira, Van Gogh-ra, és Chopinre gondolok.
Szeletelni kezdni a kenyeret. A penge villog a konyhapult alatti led cső fényében.
Nyelni akarok, de nem tudok. A kezét nézem. Olyan erős keze van… Könnyedén siklik benne a kés.
Lúdbőrt rajzol a karomra a félelem. A torkomon érzem a pengét. Ő csak szeli tovább a kenyeret. Olyan éles az a kés…
Mozart, Modigliani, Van Gogh, Chopin… Mozart, Modigliani, Van Gogh, Chopin… Mozart, Modigliani, Van Gogh, Chopin…
Felém fordul. A kés remeg a kezében.
Akár el is vághatja vele a torkom. Vagy leszúrhat vele. Vagy kivághatja vele a szívem. Bármit megtehet velem.
Úgy remeg a gyomrom, ahogy elképzelni sem tudtam, hogy remegni tud. Mintha mindjárt felrobbanna, vagy atomjaira hullana.
Azelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy bánthat. De azt sem gondoltam volna, hogy elrabol."
"- Miért kísérted folyton a halált?
- Nem én kísértem a halált. A halál kísért engem."
"De nem haragszom rád, tudom, hogy művész vagy, fényképezel, és installációkat készítesz meg assemblage-okat, könyveket írsz és verseket, és egy nap híres leszel. Én meg alig várom, hogy végezz a munkáiddal, kézenfogj és körbevezess a műtermedben, akár egy tárlaton. Szeretem a műtermed. Olyan izgalmas és egyedi hely, tele elgondolkodtató, misztikus és megfejtenivaló tárggyal és műalkotással… A te különleges világod mindenkit magába szippant, aki belép az ajtaján. Neked csupa figyelemreméltó dolog kerül ki a kezeid közül. Nem ismertem még senkit, aki ilyen érdekesen látta volna a világot, és ennyi nagyszerű dolgot hozott volna létre, mint te."
"Akarnak téged. Legszívesebben üvegbura alá zárnának, hogy tanulmányozhassanak. Neked nem kell produkálnod magad ahhoz, hogy figyeljenek rád. Mindenki téged bámul, mindenki akar belőled egy darabot. Te nem csak ott vagy valahol, te jelen vagy. Én is ezt akarom. Csak bámulni téged, gyönyörködöm benned, és tanulmányozni. A koktélruhád ugyan mélyen dekoltált és magasan felsliccelt, de még ez a feslett kis darab sem tudja megrontani a belőled áradó tisztaságot és fényt. Ártatlan szemed megmentő után vágyakozik. ÉN leszek a megmentőd. Ez a világ túl veszélyes neked."
"Csak nézem, és elveszek a ragyogásában. Míg mások ármánykodnak és gáncsoskodnak, ő senkinek sem tudna ártani, egy rossz szót sem szól senkire, csak mosolyog, ragyog. Ő maga vagy a megtestesült szépség kívül-belül."
"Teszek még egy óvatos lépést. Rövid, testhez simuló fekete ruhácskája bőséges betekintést enged hatalmas kebleibe. A lábai karcsúak és hosszúak, de magassarkú nélkül nem érhet a vállam fölé. Apró ajka rózsaszínre festve, illik hozzá ez a cukorkára emlékeztető árnyalat. Hatalmas sötét babaszeme tele van fénnyel és ábránddal. Picike, pisze orra olyan, mintha rajzolták volna. Alig visel sminket, és még ennyire sem volna szüksége. Önmaga akar lenni, nem hajlandó maszk mögé bújni, még egy ilyen est alkalmával sem. Messziről látszik, hogy tökéletes a bőre. Puha, hamvas, és fehér. Akár a porcelán… Finom ívű, szabályos arca tisztaságot és ártatlanságot áraszt. Akár egy babáé… Bármeddig el tudnék időzni szoborszépségű arcán. Egyszerűen tökéletes. Olyan, akár egy élő baba."
"Felnevet. Édes, csilingelő a nevetése… Zene füleimnek. Kényeztetés, mámor… És akkor megszólal. A hangja finom és játékos. Mosolyog. Mindenkire. Azokra is, akiket láthatóan nem is ismer. Elbűvölő a mosolya… És őszinte. Minden mozdulata csupa őszinteség. Jelenség. Oda kell rá figyelni. Ő a legszebb nő, akit valaha láttam."
"Az egyik felszolgáló, kezében pezsgőspoharakkal teli tálcával odalép hozzá, és a társasághoz, akihez tartozik. Valamennyien elvesznek egy-egy poharat. Egyedül ő köszöni meg. Egyedül ő tekinti emberi lénynek a felszolgálót. Ő még a felszolgálóknak is ad a mosolyából. Ő az a fajta lány lehet, aki mindig átadja a helyét a buszon, aki mindig ad aprót a kéregetőknek, és aki átkíséri az időseket a zebrán."
"A kávézó teraszára ülünk ki, a napra, és a Nap ragyogó fényt von köré, olyan ragyogó fényárban úsztatja szőke haját, mintha nem is volna igaz. Vállát szabadon hagyó, fodros ujjú, könnyű kis ruhát visel, elragadó benne, akár egy földreszállt angyal! Képtelen vagyok levenni róla a szemem. Szeretem azt a szexin kiálló kulcscsontját, ami olyan törékennyé teszi, szeretem a barna pöttyeit a vállán, a karján, a mellkasán, szeretem a szőkeségét, csókra hívó száját… Jegeskávét iszik, mert már egészen meleg van, igazi tavasz, ahogy mondani szokta, és a szívószállal babrál, és azt kívánom, bár ketten lennénk itt, bár ketten lennénk az egész világon. A tejszínhabos ajkát nézem. Ó, bárcsak megcsókolhatnám! Kísértesz, porcelánbaba, a szőke hajaddal, és a szexi barna pöttyeiddel, és mindennel, ami vagy, voltál és leszel. Kívánlak, és örülök, hogy létezel."
"Ha innen kijutok mindent elölről kezdek. Virágokat ültetek egy aprócska kertben. Elég lenne néhány négyzetméter, mert néhány négyzetméter lehet akkora, mint egy egész világ."
"Vihar van odakint, és félek idebent. Bárcsak odakint lehetnék, a szabad ég alatt. Inkább érezném a bőrömön a vad esőcseppeket és a kemény szelet, minthogy idebent üljek bezárva. Összegörnyedve, rettegve, megsebezve. Még akkor is itt van, amikor nincs itt. Folyton érzem magamon figyelő szemét, érzem ujjainak égető bőrét. És rajta kívül nincs semmim. Csak mi vagyunk itt, ketten. Ő, a hosszúra nyúlt árnyék, és én, a sarokba szorított kisegér. És ő a fülembe suttog: Mignon, Mignonette, édes kis Mignonette…"
"Nevet, és pezsgőt iszik, és illedelmesen beszélget, és engedelmesen bólogat, és mosolyog, lebeg, táncol. Akár egy játékbaba. Csak bámulom, és arról ábrándozom, hogy elrabolom a fogadásról, és elviszem magamhoz, hogy többé csak velem beszélgessen illedelmesen, és nekem bólogasson engedelmesen."
Forrás: Reinberger Mirabelle Mercedes: A porcelánbaba
"Nem menekülök többé előled
Csak a titkaid kellenek belőled"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Gyönyörű és védtelen
"Látod?
Miattad nem mozdulnak meg a hegyek
Nem válnak ketté a tengerek
Nem népesednek be a terek
És többé én sem hiszek neked"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Gyönyörű és védtelen
"Fiókod tele képeimmel,
S falaid,
Szemed minden könnytengere"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Gyönyörű és védtelen
"Mert úgy kívánnak ők engem,
Ahogy még soha senki senkit nem kívánt"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Gyönyörű és védtelen
"de maradt a legfőbb,
mit hiba lenne feledni:
megtanítottalak szeretni."
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Összeláncoltál,
éhes, zűrös láncokkal húztál,
néha magam mentem,"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Kívántam sokszor,
bár meg ne ismertelek volna,
ha hangodat nem hallottam volna,
arcodat nem láttam volna,
könnyebb lenne most, tudom,
mégis,
mindig,
újra,
léptedről álmodom."
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Kertedben a rózsáid megfagytak
Már semmid sem maradt
Csak az emlékem"
Reinberger Mirabelle Mercedes: A szépség és a szerelem
"Bekéredzkednék névtelen helyekre
Leülnék tűzforró öledbe
Összeszedném meghiúsult álmaid morzsáit
Megszámlálnám boldog és boldogtalan óráid
Visszhangra találna fülemben
minden elfeledett szavad
Koszorúval fejemen hirdetném
Minden nekem épített falad"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Gyönyörű és védtelen
"Leigázott arcod,
hangod,
szavad,
pedig szíved borús,
elméd árnyas
képzetet kavart.
Volt mégis valami,
egy szikra talán,
mit nekem adtál,
mitől feltört a tűz,
mi égetett,
mohón habzsolta
elfojtott énemet.
Ez volt a mi titkunk,
vágyunk,
álmunk,
miben elmerültünk,
de fel nem törtünk,
sohasem"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Kápráztat új, vibráló képzeted.
Én tudom,
mi ez neked.
Az ismeretlen,
mégis kívánt, vágyott,
zabolátlan, lázas,
érintetlen, vad káprázat,
mit én hoztam el neked –
megfogta legbensőbb énedet"
"Ködbe borultak a távoli hegyek,
fölszállottak a nehéz fellegek.
Csak mi maradtunk itt,
ketten, lázadón,
újra egymás szemébe nézünk:
még mindig álmodunk."
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Véresre martak,
eltemettek,
fagyos-zizegő ágakkal befedtek.
Loptak,
nyúztak,
hazudtak,
védtelen, meztelen akartak.
Vágtak – álmodtam,
zúztak – rázkódtam.
Eszméltem.
Reméltem.
Sebesre
megégtem."
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Szédülök,
mégis,
magasra érek,
nem remélem,
fogaik nyoma
eltűnhet belőlem.
Véremre vágynak.
Magam csepegtetem eléjük,
Lerészegednek.
Szédülök"
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
"Vad, heves álmom kergetem,
űzöm szüntelen,
közben kifacsarodok,
de nem félek sohasem,
nem leszek riadt képzelet,
bágyadt,
réveteg.
Nem tudom többé kicsavarni érzéseimet.
Idegen leszek."
Reinberger Mirabelle Mercedes: Kötéltánc
REGÉNYEK
A PORCELÁNBABA
EGY TÉBOLYÍTÓ SZERELEM IGAZ TÖRTÉNETE
A lány elragadó, szenvedélyes és naiv. A férfi gondos, figyelmes és veszélyes. A lány el sem tudja képzelni, hogy mennyire. Ő a tökéletes áldozat.
És a férfi becserkészi.
Amikor azonban a lány rövid, viharos viszonyuk után kiadja a férfi útját, a férfi végzetes lépésre ragadtatja magát.
Elhurcolja és bezárja a lányt, hogy mindig vele legyen, az ő tökéletes játékszere, az ő saját porcelánbabája…
A porcelánbaba egy nem mindennapi szerelem hátborzongató története, egyszersmind egy egész élet, egy törékeny élet története és filozófiája, énregény, a Szerző vallomása az élethez, a halál torkában.
Megrendítő érzékenységgel megírt, fojtogatóan izgalmas történet, mely torkon ragad és nem ereszt.
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5133-2
AZ UTOLSÓ RÓZSA
Maia, a fiatal, feltörekvő művész lázas útkeresés és kínzó önmarcangolás közepette igyekszik válaszokat találni az élet nagy kérdéseire.
Miközben szakmailag élete nagy lehetőségének kapujában áll, magánélete vívódásokkal teli, gyengéd érzelmek fűzik volt professzorához, egy rejtélyes ismeretlen pedig kitartóan ostromolja szerelmével.
Az utolsó rózsa egy szerelmi háromszög és egy plátói szerelem végnapjait meséli el, megkapó drámai mélységgel és őszinteséggel kalauzol el az emberi lélek legmélyére, és sodor magával egészen a tragikus végkifejletig...
Öt éves kora óta ír és alkot.
Többek között művészettörténetet, filozófiát és esztétikát hallgatott, élt Európa több
nagyvárosában. Főként regényeket és verseket ír, valamint fotóművészeti alkotásokat, szobrokat
és installációkat készít.
Képzőművészeti alkotásaihoz főleg kirakati bábukat és tükröket használ, szeret meghökkentő,
szürreális és különleges elemekkel élni, műveivel elgondolkodtatni, nem mindennapi érzelmeket
kiváltani.
Írásaiban fő témái az emberi lélek, az útkeresés, a szerelem, a szenvedély, az emberi és érzelmi
kapcsolatok.
Önéletrajzi ihletésű regényét, A porcelánbaba címmel 2021 és 2023 között írta meg, és 2025-ben
jelent meg.
Művészi mottója, Klee-t idézve: "A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz."
Szabadidejében szeret utazni, múzeumba, színházba és koncertre járni, leginkább komolyzenét,
jazzt és francia sanzonokat hallgat. Adrenalinfüggő, szereti a sebességet és a magasságot, és imád
repülni. Legszívesebben sosem aludna, szereti a kalandokat, új helyeket felfedezni, és táncolni.
ENFP, 96%-os jobb agyféltekés művész, ha három szóban kellene meghatároznia magát, akkor
azt mondaná magáról, hogy fatalista, hedonista és szentimentális.
Szereti a spontán dolgokat és a meglepetéseket, kíváncsi, szenvedélyes, idealista jellemnek tartja
magát, szeret új helyeket felfedezni és új embereket megismerni. Kedvence az indiai konyha, és
nem tudná elképzelni az életét kávé nélkül.
Nagy álma egy loft műteremlakás, és hogy egyszer körbeutazza a Földet.
A Szerző előszava a műhöz:
Az utolsó c. művemet 2023 nyarán írtam, akkor is játszódik.
Alkotás közben – ahogy mellesleg életem minden pillanatában – szeretem érezni, hogy élek,
szeretem érezni a véremet pedzsítő adrenalint, szenvedélyt, érzelmeket, és imádom megélni a
nőiességemet, talán ezért is jellemző annyira munkáimra az érzékenység, az érzékiség, a
forradalmiság, a dinamika.
Számtalan műfajban írtam már, és jelent már meg regényem, verseskötetem, és képzőművészeti
albumom is.
Életem egyik fő művének önéletrajzi ihletésű regényemet tartom, A porcelánbaba címmel. 2021
telén kezdtem el rajta dolgozni, és rá két évre be is fejeztem. Egyben ez volt lelkileg a
legmegterhelőbb munkám, hiszen az egyik traumámat igyekeztem benne feldolgozni, aminek a
feldolgozásával ugyan a 2018 és 2019 között, Ártatlan vagyok címmel megírt, és 2020-ban
megjelent regényemben két helyütt is foglalkoztam már, mégis eredetileg inkább naplónak
szántam, és nem voltam biztos benne, hogy feltétlen a nyilvánosság elé szeretnék tárni egy ilyen
bensőséges témát, végül mégis örülök, hogy így tettem.
Jelen művemre szintúgy büszke vagyok, és nagyon örülök a megjelenésének, mindig izgalmas,
amikor az alkotó hosszú évek munkája után végre a közönség elé tárhatja lelkének egy darabját,
és ily módon szimbiózisba kerülhet az Olvasóval/Nézővel.
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5463-0
SZOFI SZERETŐI
Amikor André, a jómódú, ámde fojtogató családi légkörből menekülő orvostanhallgató egy hirtelen elhatározástól vezérelve autóba ül, hogy átgondolja a jövőjét és nekivágjon a nagyvilágnak, még nem sejti, hogy az út örökre megváltoztatja az életét.
A fiatalembert egy aprócska, határmenti településre sodorja a véletlen. Az elzárt, nyomasztó hangulatú vidéken barátságtalanul fogadják, ám miután találkozik a szép és titokzatos Szofival, képtelen elmenni. Lenyűgözi a lány életszeretete és természetessége, ezért kibérel egy házat a település szélén, és mindent elkövet, hogy a közelében lehessen.
Bár Szofi sem közömbös André közeledése iránt, viharos viszonya, amely a lobbanékony természetű művészhez, Nicóhoz köti, gátat szab az érzelmeinek.
A felszín alatt forrongó vágyak, indulatok és titkok azonban egy idő után menthetetlenül a felszínre törnek, és beláthatatlan események láncolatát elindítva életre szólóan megváltoztatják a három fiatal felnőtt sorát…
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5464-7
ÁRTATLAN VAGYOK
Varsó, napjainkban.
Aleksandra Kozlowska, a gyönyörű, fiatal festőművész mindennapjai mámoros éjszakák és nyomasztó nappalok örvénylésében telnek. Élete drámai fordulatot vesz, amikor légyottja, a kétes üzleti körökben mozgó szeretőjével tragédiába torkollik. A férfi halott, ő pedig semmire sem emlékszik a történtekből.
A hatóságok előtt körvonalazódik az áldozat piszkos múltja, ám minél több részletre derítenek fényt, annál messzebb kerülnek a megoldástól, a szálak pedig rendre a titokzatos szerető körül futnak össze.
A nyomozást vezető elszánt, harcedzett Morawski főfelügyelő, élete legnehezebb ügyével kell, hogy szembenézzen, ráadásul csakhamar maga sem lesz képes ellenállni a végzetesen vonzó nő csáberejének.
A túlfűtött viszony a nyomozót rövidesen a szakadék szélére sodorja, aki végül egy merész ötlettől vezérelve Dr. Tytus Nowakhoz, a hipnózis nagymesteréhez fordul, megbízva őt azzal, hogy az igazság kiderítéséhez hatoljon a nő elméjének legmélyebb bugyraiba. A napvilágra kerülő sokkoló titkok azonban minden képzeletet felülmúlnak...
Az Ártatlan vagyok sodró erejű, vágytól és feszültségtől izzó erotikus thriller, lenyűgöző karakterekkel, lélegzetelállító lélektani ábrázolással, és szédületes csavarokkal.
Forró. Felkavaró. Provokatív. Garantáltan beszippantja az Olvasót.
Új Hullám Könyvek, 2020
ISBN: 978-615-00-8993-5
TUDNI AKAROM
Prága, napjainkban.
Katerina Vítková, a fiatal, tehetséges pszichológusnő praxisába egy nap új kliens érkezik. A
fiatalember szokatlan, erős és megmagyarázhatatlan hatást gyakorol rá. Az első pillanattól fogva különös
vonzalmat érez iránta, ám egyúttal azt is érzi, hogy távol kellene tartania magát tőle, csakhogy még a
gondolataiból sem képes kiűzni őt.
A főhősnő eleinte igyekszik szakmai kihívást látni a váratlan helyzetben, idővel azonban különc
kliense egyre erősebben a hatalma alá vonja őt. A terápiás ülések nyomasztó macska-egér harccá fajulnak
a pszichológiai rendelő falai között, ahol a pszichológusnő kezei közül fokozatosan kicsúszik az irányítás.
A nő tehetetlen bábként sodródik a kiismerhetetlen férfi akarata szerint, míg végül minden addigi szabályt
és elvet áthágva viszonyba bonyolódik vele.
A bizarr viszony Katerina számára addig ismeretlen, féktelen izgalmat hoz, amit azonban rövid
időn belül a kétségbeejtő bizonytalanság, veszély, és rettegés érzése vált fel. Jan által egyre
kiszámíthatatlanabb eseményekbe sodródik, míg végül azon kapja magát, hogy fokozatosan széthullik
gondosan felépített élete.
A legsokkolóbb felfedezéssel azonban még csak ezután kell szembesülnie...
A Tudni akarom feszültséggel teli, mélylélektani ábrázolásban gazdag, kiszámíthatatlan
csavarokban bővelkedő pszichothriller, amiben a hősnőnek a lehető legmélyebbre kell ásnia a
megoldáshoz, mert semmi sem az, amit a felszín elsőre láttatni enged...
Magánkiadás, 2025
VERSESKÖTETEK
KÖTÉLTÁNC
A Szerző 2017-ből származó szabadverseit tartalmazza.
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5134-9
GYÖNYÖRŰ ÉS VÉDTELEN
A Szerző 2025-ből származó szabadverseit tartalmazza.
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5135-6
A SZÉPSÉG ÉS A SZERELEM
A Szerző 2025-ből származó szabadverseit tartalmazza.
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5462-3
DOLLS
Magánkiadás, 2025
ISBN 978-615-02-5136-3